Értéket hívok, mindenki dob.
Úgy nyomjad, mintha nem lenne holnap.
Nem mintha lenne holnap. Ja, nem tudtad? Hú bazzeg bocs. Nem, dehogy. Ja, tegnap mondták a tévében, akkor pedig biztos igaz. Ja, eltörlik a társadalmat. Rossz volt, nem érdemli meg, hogy létezzen. Nem, még nem tudják, de remélem, hogy valami hatásossal.
Régi idők kurvája, szemenszedett kapzsivadász, hazug márki, még ő sem lehet bárki, inkább senki, a semmit talpalja, talpalatnyi talpalávaló, talp alatt velő, csontból szívva, ügyetlenül folyik el, mint az élet egy hazugság, jól áttéptek.
Hatalmaskodó senki, senkieskedő hatalmas, hullaportyáz, kell a napi betevő, kikel a kikelet, a felkelő reménysugár maradásra kárhoztat, lemák, nincs mese. Törés-zúzás, törékeny lélek, testtel egybeforr, testek egybeolvadnak, hegesztődnek, lángvágóval lángszóróval szentesítik a célt, az eszköz a mindennapi megmaradás alantas túrája, tekereg a kereken, nem mondja meg kereken, aljas mint egy maréknyi rágalom, rágófolthoz hasonlóan javíthatatlan érdekhajhász sikerprofitált orient-expressz, az ajtót kérjük húzzad, újsághasábburgonya, több-ségbe ne essél még a végén. Lejutsz a mocsárszintre, köhögsz de tetszik, együtt jobb.
Térítésmentes tisztás, tértivevénnyel átveszed, de csak egy sült habszifon, mélyen beleágyazva a táptalaj rekviemjébe, relevanciája reveláció, átcsap egy konzisztens egzisztenciába, destruál és visszaszív. Takarékos töltet, szuperjó.
A gyötrelem színe sárga, láthatatlan lámpa.
Az élettel ne szórakozz, barátom. Nem szokott hagyni fold equityt.
