Ha abszintot tosznak Tescoból a Toscana mellé, mellvéden ülve, mellet kidüllesztve, tevegelőnézés közben, börzét tartasz, hogy Tarzan vajon torz-e vagy halkan. Végül gülü golyóbissal a Góbi sivatagban siváran elsorvadva a dada dédelget, de délben a metszet is készen lesz. Ha belépsz a korcsmába korcsolyázás sálával és sejhajjal a füled mögött, tömött sorokban törnek majd a törölközők torát ülők a torreádor torziós ingája irányába. Ingujja ugyanolyan buja mint négy éve, szeme szeszélyes, pont mint a szemenszedett szilajsággal megáldott szesz, arca bársonytapintás mellé ád tárkonyt és tokát is, haja éppoly hasztalan, hogy gyomorrontás híján parókának parádézhatná a paraszt, aki a tarackot targoncával rakodja. Rakodja, és közben szóla „Zöld színe szellentés a szájnak, szálka a toroknak, de szirének a kedv levedlését vetkőző vőféjnek.” Milyen sosenem dolgot tolt ez a jobbágy, jobban gyógyul az agya, mint négy éve a vegytant tanulók körében. Különben a tülkömben tükör tör s zúz, szusszanásnyit sem szusszan, csak piheg, hogy elmenjen a hideg melegebb vizek kinetikus tézise irányába. Irányárat nem tudunk, ugrunk, mint bárányok az újkapu vaskapcsokkal kikapcsolt csodacsacsi csengőjére, merhogy gazduram dúrban hangsoroz, ostoroz, újoncokat kacatként készít fel a feszített szeszfüggőségre. Demarkációs vonalként húzódik az izom az értelem és érzelem hajszányi határának hajadonfőtt tojássárgáján, de Márk infláción kívül szufficitet jelez, szerintem jelmez miatt lett mez, nem jel ez. A priori poroltót perifériámba helyezve progresszív nyomást nyomattam a tüdőm még működő rekeszeibe, relék százait zárolva a zártláncú katasztrófa rótta büntetésmegelőzés elleni tüntetés helyére. Egzisztencialista szarvasbőgést sírva siklottam a pub borús padlózatának parányi pipákkal kivert kilengéseinek szélére. Hogy is fizessem meg azt a fizimiskát, amit kölcsönzött; kölcségvetési hiányt hányva orromból számba, fülemből félhangokat okádok, konganak, kerregnek, korrodálódnak, míg a kefírt elérve felérek akármelyik kernellel. Végignézek a zenészek zengő gőzmaradványán, Géza az izgalmas örökmozgó csapos, pocsékul pocskondiázott, torzonborz borzokat toborzott a teraszon, rosszallását kifejezve a vezetőség elvesztése esetén. Esteledvén vedlem csak le a levest a verejtékvirágok övezte vállamról, vállalom a válást is, csak valaki vigyen vissza. Visszakozom, visszahozom, mondom! Taktikai hadludakat találok a kondér fenekén, de degradálódva negligálom a negédes negrocukorkát a szájuk padlásának keresztboltozatára ragadva. Hasadás a tudatomban tudtommal tizenkétszer plusz egy keletkezett, de most valahogy hagynám a hagymát az anyámra, csak az asszony fogadjon meg szotyola és szatyor helyett hűtőtáska. Az utcán cilinderes sihederek sereglenek szerény személyem köré, köröznek, köpködnek, törnek, hajlítanak, végén megdöglend tükör elé állhatnak állítgatna gyári bajuszukat. Siklom a fény tenyérnyi sötétjében, fejemet megfejthetetlen fejesek fejtegetik lebenyről lebenyre, temporálistól a temperáig. Konvent elé állok, konvenciók nélkül konvergálok sajna a konvoj vonyítása felé, vajh vaj csorog a vejem fejének tetejéről, vagy az az én saját főm? Főbenjáró keléseket és furunkulusokat furkálnak furán a faromba, azzal a furmányos lelkifurdalásnélküliséggel, miszerint a hátam mögött a patásördög, előttem egy hóhér szörcsög göcsörtös csöcsével. Ide jutottam hát jutalmul a gazdaságos válságommal, hiába fektettem piába, pokelba kerültem, póker nincs, csak pornó pénisz nélkül és evés nyelv nélkül. Fülemnek csak a vágtázó halottkémek kamilla illatú tartármártása szab határt, abszintot biztos többet nem iszom, inkább a jövőben csak ba… szomjas leszek.