2009/03/06
16:00

Írta: Ák_

Agy-menés

Elindult az agyam. Útra kelt. Képzeld csak el. Nem az elmém, mindenféle emelkedett metaforaként, hanem az agyam. Megunta, kiszállt, kidugta a lábait, felkapott valami olcsó napszemüveget, aminek a hatására leginkább ki fog égni a szeme, és megy. Megy az agy.
Kétségben van esve, nem tudja, hogy mi van.
Egy bűzös mocsárban, valami rothadó lápfélében sétál. Persze az ótvar bűzt nem érzi, inkább csak látja. Bizony, a bűz látszik, amolyan kosz-féle. Messziről megmondod és undorodsz tőle. Ez nem az a fajta büdös, amihez hozzá vagy már szokva, az agyam olyan átható, dögszaghoz hasonlatos görénybűzt lát, hogy annak szavakba formálása meghaladja a képességeit.
Hirtelen egy gyors tempóváltással gondoskodik arról, hogy átlépjen valami élőlényt, és ne rúgjon belé. Milyen kedves. Elképzeli, ahogy megkapja a Nobel-békedíjat.
Egyébként valaha divatos ingben van, ami ugyan még nem tekinthető teljesen idejétmúltnak, inkább csak látszanak rajta az idő acélállkapcsának harapásai. Itt-ott foszladozik, néhol tépett, mindenhol gyűrött, és bár nem kifejezetten mosatlan, de mégis árad belőle a dzsuva, magyarosan. Csipős-paprikás.
Mint a lehelete is volt egykoron. Ma már csak inkább a pokol legbelső bugyraira hasonlít, egy kis adag, frissítő lilahagyma-karikával.
Egyre csak megy, de nem halad semmit. Ugyanabban a lápos szarban van, amiben eddig, pedig ő akar menni, lépked ahogy tud. Végül egy hegy elkezd jönni felé, aminek megörül, de hiába. A párás fulladást felváltja a köhögős-poros kietlen semmi. Csak egy szikladomb, semmi különös. És ettől a semmitől olyan taszító. Melankolikus állapotban az agyam szereti nézni a száraz, haldokló növényekkel teli tájat, meg szomorkásban is. De ez semmilyen állapothoz nem passzol, semmihez nem kéne dukáljon. Ez az üres semmi, a negatív nulla. Akárhol is vagy az országúton, akkorát rúg az arcodba, hogy visszarepülsz egy pár kilométert. Akárhol vagy az érzelmi skálán, legalább eggyel lejjebb kerülsz az ilyen halott kopárság láttán.
Aztán azt hiszi, hogy meglátott egy fát, de csak a bal fele képesített le neki egy segélykiáltást, amit a föld végtelensége küldött. Ez szörnyen lehangolta, de aztán rájött, hogy ez talán azt jelenti, hogy van még valaki, aki úgy érez, mint ő. Ekkor elkezdett dolgozni, kereste a megoldást amivel közelebb juthatna a végső igazsághoz ami a segélykiáltásban részben megtestesült előtte. Közeledik a rokon tudathoz, vagy akármihez! Ahhoz, ami a föld mélyéről jött.
Aztán a földből kihal ez az utolsó reményzsineg. Ezzel még mélyebbre taszítódik a drága szökevény agyam. Már azt hitte, erre nem. Jellemző.


 

Ák

Szólj hozzá!

Címkék: agymenés alkotmány világnézet agyrecesszió

2009/03/02
17:10

Írta: LadArt_

habiTouchè

 

Az emberek durvák. Göcsörtös ujjaikkal vájkálnak a szemgödrödben, és te még csak észre sem veszed. Keresik a gerendát amit a szálkáikból ácsoltak össze. Sok a méreganyag. Ürítenél, de fiatalkorod ellenére erőlködsz mint egy hatvanéves.
Végigsétálok az utcán, a macskakövek pislognak rám, hunyorognak, mintha nem idevalósi lennék. A szembejövő arcok semmit sem mondanak, tükrözik saját ürességemet. Minden lépésnél megkondulok és rezeg bennem a közeg. Van olyan is, de elfogyott. Esetleg adhatok mást? Nem, elmehetsz anyádba.
Keménykedik, mert csillog neki és nagy. Feszeng a giccsre, pocskondiázza a letisztultságot. Elesek az egójában. Szitkozódom, hogy nem lehet felfesteni és táblával jelölni. Harmincaszóna. A világ érzéketlenné tesz. Abszolút hallással indulsz, és folyamatosan kapod kétszáz decibellel az anyagot. Ignorálni kényszerülsz, míg végül nem figyelsz a tiszta hangokra. A fertőt keresed, az undormányt, ami befogad a bűzével, melegségével és csendjével együtt.
Vannak többiek, körülötted, de nem érdekel. Hamarabb kellett volna. Mostmár késő.
Modern városrész. Aszfalt, patka, padka, kátyú, kutya, szar, csöves, melengeti, nem nincs nálam, ugyanolyan csóró vagyok mint te, csak a szüleim tartanak még el. Az újságod sem kell, mert a duplalemezes rühmelléklet felirat nem vonzó számomra. A moszkvánál lehúztak. Fussatok a kocsik után. Értelmetlen de felmelegít. Sajnállak, de tényleg. Majd kéregetünk együtt szerdán. – balesetmentes utazást kívánunk.
Hideg és büdös, zötyög, de megy valahová. Csak merednek, de nem észlelnek, ilyenkor kikapcsolódnak, vagy a zenéjük fonja be az agyukat vagy egyszerűen a mélykék késődélután. Leesett egy levél.
Elejtettem a büszkeségem. Elnézést.. ne rugja odébb kérem, az az enyém, értékes meg ilyenek. Visszakapom, a sarka letört, meggyűrődött, és lekopott róla a borító, amit mindigis nagyon szerettem. Kidobnám az első kukába, ha a helyemben lennének, de gyűjtögetem. Gyűjtögetem a széttört, elromlott kacatlelkeket. Otthon újrahasznosítom, első használat után szétfoszlik, de kímélem a környezetem. Egyszer jók lesznek valamire, vagy nem.
Vagy nem.
                        - pedig dehogynem.
Te sem.

 

Szólj hozzá!

Címkék: világnézet agyrecesszió

2009/02/28
16:27

Írta: LadArt_

érteleN

Te egy semmisenem vagy. Egy pofára ejtett kétségbeesés, egy szám nélküli metró, űrhajó nélküli hordozórakéta, bánat nélküli özvegy, csak állsz. Egy gyerek akinek ahelyett hogy elvették volna a játékát, rögtön másnak adták. Sírsz hant nélkül és csak nézed a neveket. Semmi sincs sorrendben, beletapicskolt gondatlan kezével az idősík. Sikkesnek hiszed magad, mégis bélának hívnak. Szívod a csikket, parázslik, melegíti a tüdőd, belülről, szereted, de olyan vagy mint a saját természeted, fajlagosan. Most jó, de később rosszabb lesz, nem érdekel, a pillanatnyi öröm mindenek felett és a másik helyett. Mosolyog rád a jó, de a rossz érzéki. A jó nem kelleti magát, a fekete mindent megtesz, nem kell dolgozz érte.

Nem gondolod komolyan, a sarkadra estél, és lábujjhegyre álltál. Csak fordítva mennek a dolgok. Akadémista a gettó közepén. Néznek rád, meresztgetik, bemondják a rádióban, budapesten vagy nem rióban. Bocsánatot kérsz. Annyi hiteled van mint egy sarki büfében ismeretlenül. Szembeköpnek. Tudják, hogy nem köpsz vissza, az övé savas, nem látsz többet, bugyborékol a bőröd, nincs kedved üvölteni a fájdalomtól. Tudod, hogy nem szeretnék. Csak összerogysz, a térdkalács szilánkos, vágják a meleg kenyeret. Elefántcsorda. Legnagyobb kaliber a tárban, a slicc mögött mégis pisztolygolyó figyel. Ösztönvezette állatidomár. Alkalmassági vizsga nem divat, manapság csak úgy suhannak a gerincek a műanyag papírkosárba. Illegális szemétlerakóhely. Valaki komolyan veszi. Forró anyagot, folyadékot, és hátulróltámadást tárolni benne tilos. Beleönti mert olvasni nem tud és minek törődne. Törik. Üvegesnek tanultál, de azt sem tudod esszék-e vagy viszályos. Szilíciumvölgybe vágysz, de nem lakik ott senki. Mint a bolygó ami lakatlan, nyitva minden mégsincs senki. Nem mered elvenni. Megszoktad hogy pénzbe kerül. Megszoktad hogy neked olyan nincs.
Egy toll író nélkül, egy festmény fény nélkül, mint egy üres lap, pusztán mered, ötletet nem ad, csak visszaveri a fényt. De azt nagyon jól.

 

Szólj hozzá!

Címkék: világnézet hétvégi historikák agyrecesszió

2009/02/11
16:27

Írta: LadArt_

héjában_lőtt~kurbli

 

Sorry srácok a kezem nem áll írásra mostanában, csak max sírásra montanában mondanád ha, bontanád a sírásót te szól a bogdán fáma mit van mit tenni az i-t a pontra tenni és a vajat a fülre kenni a bűn mellé a mellre plecsni pelcsi vagy pelenka ha pelusod nem lepke má-ma lappal nem lepel tart eddig tart vagy pedig tart ára a tartárnak rekkenő tekercset letepernek megfejelnek egy helyi fejővel ha fiad egy fejjel magasabb egy fejősnél vagy fejesnél hesszelt hegyes késkenő e nőnél csűrdöngölő pallosnál az ölő te vagy mostmár a hatos szám ma. Baromira ihlet nélkül ha hitetlenül mégis benned vegyül minden fertő és sül ki a kalácsom karácsony van helyett hármas lett a bárgitárom pedig magoltam mint egy koordinátor rendszerben számolni nem félni bátor megijedni sem rest a fater már olt tűz előtt is tűz a bűztől tölt majd bödönt az öledbe költ mint valami öles tölgy hölgy.
Visszahőköl mint visszér a vízkőtől beszól majd leszáll a fej mint egy-két literes tej, belterjes fejtegető tehén vissza a tőgy tök könnyen könnyez ez egy nyeklett tegez mert móricka sem mórikált marikát és mégis egy maréknyi pistát pesten bepuszikált. Nincsen szó itt semmiről se csak egy fákkal övezett erdőbe menetelnek a helyettes terebélyek meg verebélyik ha veréb közelébe verekedik magukat elhintik a magukat mint multkor a hajukat hullajtva hulla csapódott az ajtóba csapóajtó hullott kajtatva kajám hajtásának híjára. Delej.

 

1 komment

Címkék: agymenés agyvihar brainstorm brainstorma agyrecesszió makáma

2008/12/01
21:12

Írta: LadArt_

Gazdasági virágvásár

Szolgálataimat felajánlom minden kedves jelen- és nemjelenlévőnek, olyan formában, hogy elmesélem milyen detronizáló - jelen esetünkben nem trónfosztó, hanem majdnem olyan - élménnyel kerültem szembe ma, 45 percen keresztül, cirka 10-11 óráig, az Úr huszonharmadikanégyzetedikgyöklogaritmusháromszorosperkettedik hetében. Ilyen hosszú szót még a németeknek is nehéz lenne kreálni, nemde?

Nostehát "társadalomismeret órán" ülvén bejött kedvenc tanári kanárink, és bejelentette hogy videót fogunk nézni. Naivnak épp nem nevezhető, de moderáltan pesszimista szemlélet ellenére padtársaim társaságában halk örömkönnyek helyett néhány örömkurvajót eregettünk szájunk fogainak kerítésén kívülre. Ugyan a körülmények a technikailag magasszinten felszerelt iskolánk szerény kis segédosztálytermében nem voltak a legideálisabbnak nevezhetőek, mégis csillogó szemüregekkel várta az osztályunk a vetítést. Ami el is kezdődött. A cím 3, azaz három féle betűtipussal felírva. áááááááááááááááá, ne bassszz, ez már kisebb szívenütés egy kicsit grafikailag és képileg kiművelt szem számára. Ez legyen a legkisebb baj, de ezek után mifasz?? Egy kurvaszar flashvideo következett, amiben mind a színek, mind a figurák, az ötletek és úgy minden egyben olyannyira ocsmány, undorító, hányingerküszöbömet hatszorosan túllépő mozgoképtelenséggé vált, hogy még visítani se tudtam. Csak hallgattam azt az esztétikai élményt, amit az a töketlen, bárgyú hangon interpretált szöveget előadó, nemsokára-megtalálvalesz-és-seggberakvakeményen-néhánybepipult-feka-által buzi nyújtott. Gondoltam foglalkozom mással, de nem! Csak üvöltött a 2.1 szemből, behatolva a dobhártyám legbelső bensőségéhez, nemtudván se olvasni, se beszélgetni mással, csak a tömény utálat kiülése az arcomra, hogy a tanár igenis tudja meg, hogy ezzel fertőzi az értelmiséginek készülő diáksereglet agysejtjeit, ez senkinek nem tesz jót, és azzal, hogy ezt a förtelmet sugározza az évfolyam minden tagjának, ezzel valakinek - aki ilyen szart csinál - pénzt csinál, aki a pénzből még több szemetet termel, és végül a sok amúgyis meglévő szemét között be fog borítani a nagy ürülék és trágyahalom, és abból csak néhol fog tudni kikandikálni a tehetség vagy zseni szikrája, ami néhol begyújtja a szeméthegyet, hogy lobogjon az egyik része.

Lényeg, hogy ez a pénzügyi válságról szólt, és igen, a mondanivalója néhol információértékűnek nevezhető, de mindez olyan szintű körítésben elénkbaszva, hogy az mindent elfeledtetett velem, amit mondott, és csak a rossz emlék maradt meg, hogy most egy hétig még a legkeményebb pornótól se fog... szirmokat bontani a rózsa az ágyásban, na.

Köszönöm hogy ezt kiadhattam magamból, bárkinek kérdése van, ne tegye fel, mert nem fogok rá válaszolni, ha mégis, kérdezze meg a kezelőorvosától, hogy ki ő, és mire való, és hogy van-e ilyen, merthogy én nem tudok róla, de a gyógyszerészemről meg pláne nem, szóval elsőnek oda menjen. Igen, te vazzeg! Vigyorogj otthon. Jahogy, még adásban. End of line.

3 komment

Címkék: agyrecesszió

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...