Csak kicsit inked, de inked. [különben is, az egész hátán egy sárkány figyel]

[unknown source]

Wild Jelly Bears on Society6 by Terry Fan from 15.00$ to 55.00$

Somewhere over the rainbow...

via Bridget Call, nice.

OldRedJalopy barátunk megint meglepett minket egy kis deathmatch plakát csokorral mely nyilván Star Wars figurákat küld a harctérre. Szegény Darth Papának elég sok aprítani valója volt az univerzumban a plakátok tanúsága szerint. És tényleg. Komolyra fordítva a szót, ha ilyen plakátok hívnák fel a figyelmemet a hétvége felé közeledő halál tusára hát biztos, hogy vennék egy kis papírfecnit amit a meccs első 5 percében földre dobva, szotyit köpködve és sörös kupakot dobálva biztatnám a versenyzőket a nagyobb ölési vehemencia elsajátítására. Bullshit over and out.

AT-AT hajtóművek bepöccintése a hajtás után!

20:30
Earth Hour Time

by mikrotom

link az elkövető kézre kerítéséhez vívott harcban [ludovic sanchez]

 via pink tentacle

Ötletes poszterek minimál mentál betegségekről az Adapt blog által. Bár szerintem a színeken meg az egészen lehetne még dolgozni, és írja is a művész, hogy nem készek, de a hoppá-de-jó érzés az így is megvan.

Hajtás után találjátok a többit.

Kyu. illusztrációi nem mind verik ki nálam a biztosítékot, jó értelemben, viszont az egyik grafitos sorozata szerintem különösen jól sikerült, nem számítva a bálnák iránti rajongásomat. A grafitceruza maga nem egy hálás eszköz, viszont művészünk elég hálásan használja a fák iránti különös vonzódásának vizuális leképzésére. Ezért aztán én csak ebből a sorozatból válogattam nektek ki a legjobban sikerülteket, de ha nagyon bejönne, csodáljátok meg a többi munkáját is.

Hajtás után a válogatás.

Ma is fotózunk. Pontosabban tehetséges Mr. Ripley helyett, tehetséges Mr. Alexandre-val foglalkozunk. Ő egy francia fotós aki a fashion, glamour világban vált hírhedté, de igazából minden műfajban alkotott már jóságot. Nem is kicsit, mert nagyot. Emellett olyan hírességeket is fotózott már mint Etienne Daho, Yelle vagy Yann Tiersen [igen ő csinálta az Amelie zenéjét]. Fotóira egy újfajta szürrealizmus jellemző, hiszen a realitásból való kiszakítást teljesen más eszközökkel oldja meg, mint szokás. Például, hogy képeinek jelentős része első ránézésre werk fotónak hat, miközben pont nem az. Ezekkel az új terekkel pedig meglehetősen humorosan, szabadan és meghökkentően játszik, szerintem érdemes egy e-portfóliót végignyáladzni.