Ídőtlen a mondandó vagyis az idő maga magam vagyok én valaki? Ha hazajövök-megyek a meggyek sem mennek sehova. Jehova. Havas jajjveszékelés hallatszik, halálszikrák hullanak hirtelenvaló és heretőről fakad minden fakk ad valamit FACK! Vagy ezt vagy mást Mása más ő nem az imázsra csak imákra intrikál vagy intravénál internális vérzés verzusz Zeusz.
A nagyságok sosem kicsinyesek vagy ha mégis, adják önmaguk valótlanságának parányi szeletkéjét. Leereszkedni olyan, mint szembehányni és semmiképp sem szemre.
Tegnap betoppanván kedvenc topánkámba félredobva nyúlcipőm farkas szájából kihúzott maradványait, betipegtem, úgymond őgyelegvén besuhhogtam kabátom lihegésének sóhajaival kedvenc falodámba, ami semmiképpen nem tévesztendő össze a faodúval vagy egyéb más baromsággal. Ne, hagyjátok abba, ha nem húztok bőrt a fogatokra, kénytelen leszek idézni Halász Judittól.. Jó látom semmi eredmény. Almaszósz meg kapitány, felhúzom a vitorlám. Gondolhattam volna. Kuss.
Tétován libegve letettem a seggem és rendeltem a kenyerem. Mit kérek hát ételt édes jó aranycsillagszemű juhász lánya. Semmi mosoly bárgyú gyárvigyor meg valami motyogás hogy natényleg. Körfűrész nincs csak csűrdöngölő, abból is csak féladag. Kérek még mellé kardántengelyt plusz egy frissen élezett szőrszálhasogatót. Ezeknél sosem lehet tudni mit sznak eléd. Néni kemény mármint a pincércárnő, olyan műanyagfeje van mint a két melle csak azok jól markolhatók – szerinte – (szerintem is), márha rávetemednék, hogy ignorálom a plasztikszemöldök alatt megbúvó sminkorgiát. Igen korgia, amikor korog mint állat. Igen, már fél órája rendeltem. Elfelejtette? Értem. Biztos nem direkt volt. Elmegy. FürdősK. Jön hogy hozza a szakács sajnálatmondókáját, mondom nem érdekel, én éhes vagyok mily meglepettenek látszik szvíthárt. Diszkriminatív jelző? Tudok olyat is ami igaz. Nem fejezi be a mondatot, inkább hozza és elémteszi. Igen a mondatot. A balomról nyújtja a tányért. Ne várjam má el hogy kvalifikált dolgozók szolgálnak ki, amikor a gulás héccá forint és az csak a lé. Ja lé mint zsé steksz és della. Lapátolok. Íztelen mint a balatoni palatchinken, de még mindig jobb mint a halál. Gondolná a sztandardmensch. Mondom fizetnék. Nem kérek áfásszámlát, se semmilyet, egy ilyen kis fecnit, amin rajta van hogy mennyit perkálok. Ezeröt kereken. A kis örömokozólány nem kap borravalót mert nem érdemli meg. Az oxigénmolekulákat sem érdemli meg amit mások elől szív el. Munkahelyi bájmosoly a kávé mellé a bárpult mögül betalált és szívszélhűdést okozott, aztán off. Rögtön rámrepül három csövesnadrág, és kínálgatja a fedélnélkülit ingyen TBC melléklettel. Kap egy százast. Nem várom meg ahogy széttépik egymást azért az egy érméért. Busz. Erről később. Még busz. Séta, otthon, verejtékmirigyaktivitás és képernyő. Falldown.
[és csak amolyan geekologiesan "thanks to Dóri Gálfi who is the only one that made me write a post today, 'cuz she was curious about what and how I write. And also thanks to Szerblisztes und Ák, who asked me why the fuck I didn't write anything in the past few weeks. So there it is guys. Have fun!" Ha az alany nem értené, amit kétlek kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét, esetleg engem]
