Te egy semmisenem vagy. Egy pofára ejtett kétségbeesés, egy szám nélküli metró, űrhajó nélküli hordozórakéta, bánat nélküli özvegy, csak állsz. Egy gyerek akinek ahelyett hogy elvették volna a játékát, rögtön másnak adták. Sírsz hant nélkül és csak nézed a neveket. Semmi sincs sorrendben, beletapicskolt gondatlan kezével az idősík. Sikkesnek hiszed magad, mégis bélának hívnak. Szívod a csikket, parázslik, melegíti a tüdőd, belülről, szereted, de olyan vagy mint a saját természeted, fajlagosan. Most jó, de később rosszabb lesz, nem érdekel, a pillanatnyi öröm mindenek felett és a másik helyett. Mosolyog rád a jó, de a rossz érzéki. A jó nem kelleti magát, a fekete mindent megtesz, nem kell dolgozz érte.
Nem gondolod komolyan, a sarkadra estél, és lábujjhegyre álltál. Csak fordítva mennek a dolgok. Akadémista a gettó közepén. Néznek rád, meresztgetik, bemondják a rádióban, budapesten vagy nem rióban. Bocsánatot kérsz. Annyi hiteled van mint egy sarki büfében ismeretlenül. Szembeköpnek. Tudják, hogy nem köpsz vissza, az övé savas, nem látsz többet, bugyborékol a bőröd, nincs kedved üvölteni a fájdalomtól. Tudod, hogy nem szeretnék. Csak összerogysz, a térdkalács szilánkos, vágják a meleg kenyeret. Elefántcsorda. Legnagyobb kaliber a tárban, a slicc mögött mégis pisztolygolyó figyel. Ösztönvezette állatidomár. Alkalmassági vizsga nem divat, manapság csak úgy suhannak a gerincek a műanyag papírkosárba. Illegális szemétlerakóhely. Valaki komolyan veszi. Forró anyagot, folyadékot, és hátulróltámadást tárolni benne tilos. Beleönti mert olvasni nem tud és minek törődne. Törik. Üvegesnek tanultál, de azt sem tudod esszék-e vagy viszályos. Szilíciumvölgybe vágysz, de nem lakik ott senki. Mint a bolygó ami lakatlan, nyitva minden mégsincs senki. Nem mered elvenni. Megszoktad hogy pénzbe kerül. Megszoktad hogy neked olyan nincs.
Egy toll író nélkül, egy festmény fény nélkül, mint egy üres lap, pusztán mered, ötletet nem ad, csak visszaveri a fényt. De azt nagyon jól.
